Az új Mt. 98. §-a által bevezetett elszámolási időszak egy speciális munkaidő-beosztási módszer. Csak akkor alkalmazható, ha a munkáltatónál nincs munkaidőkeret és azon alapuló beosztás, mivel a két módszer egymást „üti”.

A munkaidőkerettől az különbözteti meg, hogy míg a munkaidőkeret alatt a munkaidőkeretre eső munkaidőt kell és lehet ledolgoztatni, addig elszámolási időszak alatt mindig csak egy adott, konkrét (a törvény megfogalmazása szerint: „érintett”) hétre eső munkaidőt (40, vagy 32 órát a munkaszüneti napok figyelembe vételével), de egy hétnél hosszabb, adott esetben akár 4 hónapos időszak alatt is. Az elszámolási időszak hossza ugyanis éppen annyi lehet, mint a munkaidőkereté.

Azt a törvény nem tiltja, hogy minden héten az arra a hétre irányadó munkaidőre újabb elszámolási időszakot nyisson a munkáltató: ekkor az elszámolási időszakok párhuzamosan folynak, és általában hetente járnak le, amikor is minden lejáratkor az adott heti munkaidővel el kell számolni. Az elszámoláskor kell megállapítani, hogy az adott 32, 40 óra ledolgozása e hosszabb időszak alatt megtörtént-e (nagy valószínűséggel igen). Ha időközben a munkavállaló távollétére került sor, akkor annak időtartamát figyelmen kívül kell hagyni vagy az adott munkanapra irányadó beosztás szerinti napi munkaidő mértékével kell számításba venni.

Az elszámolási időszak kezdő és befejező időpontját ugyanúgy írásban meg kell határozni és közzé kell tenni, mint a munkaidőkeretét. Ha továbbá a munkaviszony az elszámolási időszak lejártát megelőzően szűnik meg, úgy kell eljárni, mint a munkaidőkeretnél.