A hiányzások kezelése sok vállalatnál még mindig adminisztratív feladatként jelenik meg. A folyamat a bejelentések rögzítésére, a helyettesítés megszervezésére és a bérszámfejtési kötelezettségek teljesítésére korlátozódik. Ez a megközelítés rövid távon működőképes, hosszabb távon azonban nem ad választ arra, miért alakul ki a hiányzás, és hogyan lehet azt tartósan befolyásolni.
A hiányzás ugyanis nem elszigetelt jelenség. A szervezeti működés egyik legpontosabb visszajelzése. Megmutatja, hol feszül túl a rendszer, hol romlik a terheléselosztás, és hol jelennek meg olyan tényezők, amelyek a munkavállalók fizikai vagy mentális állapotát terhelik. Amennyiben a szervezet ezt kizárólag költségként értelmezi, a valódi okok rejtve maradnak.
A közvetlen pénzügyi hatás jól mérhető. A kieső munkaidő, a folyamatos bérfizetés és a termelési vagy szolgáltatási veszteség azonnal jelentkezik. A közvetett hatások azonban ennél lényegesen nagyobb terhet jelentenek. A feladatok átcsoportosítása többletterhelést ró a jelen lévő munkavállalókra, ami idővel teljesítménycsökkenéshez és hibákhoz vezet. A vezetők egyre több időt fordítanak operatív problémák megoldására, miközben a stratégiai feladatok háttérbe szorulnak.
Ez a folyamat könnyen önmagát erősítő spirállá alakul. A túlterhelés újabb hiányzásokat generál, ami tovább növeli a szervezeti nyomást. A helyettesítések megszervezése, az ideiglenes megoldások kialakítása és a folyamatos átszervezés erőforrásokat köt le, miközben a működés stabilitása csökken.
A kulturális következmények legalább ilyen súlyosak. Amikor a munkavállalók azt tapasztalják, hogy a terhelés nem egyenletesen oszlik el, vagy egyes helyzetek kezelése kiszámíthatatlan, romlik a bizalom. Megjelenik az elégedetlenség, gyengül az együttműködés, és nő a konfliktusok…
Üdvözöljük a HR és Munkaügyi Partner oldalon!