A hibrid és távoli munkavégzés mára stabil része lett a szervezeti működésnek. Sok munkavállaló számára ez rugalmasságot, hatékonyságot és jobb életminőséget jelent. A háttérben azonban egy kevésbé látványos kockázat is megjelent: a láthatóság hiánya.
A karrier alakulása ritkán kizárólag a teljesítmény függvénye. A szervezeti döntések jelentős része informális benyomásokon, kapcsolatokon és jelenléten alapul. Az irodai környezetben ezek a hatások természetes módon alakulnak ki. A folyosói beszélgetések, spontán egyeztetések, rövid visszajelzések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy munkatárs „láthatóvá” váljon.
Otthoni munkavégzés esetén ez a réteg eltűnik. A teljesítmény ugyan jelen van, mégis kevesebb alkalom adódik arra, hogy mások észleljék. A vezetők kevesebb spontán információhoz jutnak, a kollégák ritkábban találkoznak egymással, a munkavégzés eredménye pedig könnyebben „láthatatlanná” válik.
Ez a helyzet különösen akkor válik problémává, amikor a szervezet erőforrásokról, előléptetésekről vagy kulcsprojektek kiosztásáról dönt. Azok a munkatársak, akik aktívabban jelen vannak a szervezeti térben, nagyobb eséllyel kerülnek fókuszba. A távolról dolgozók esetében ez a pozíció gyengébb lehet, még akkor is, ha a teljesítményük kimagasló.
Egy nemzetközi szolgáltató cégnél például két azonos tapasztalattal rendelkező szakértő dolgozott. Az egyik rendszeresen járt be az irodába, részt vett személyes egyeztetéseken, és gyakran kapcsolódott be más csapatok munkájába. A másik távolról dolgozott, stabil teljesítményt nyújtott, de kevesebb informális kapcsolatot épített. Amikor egy új projekt vezetőjét keresték, az első szakértőt választották. A döntés indoklásában a „látható jelenlét” és a „szélesebb kapcsolati háló” szerepelt.
A láthatóság kérdése tehát…
Üdvözöljük a HR és Munkaügyi Partner oldalon!