144. § (1) Készenlét esetén húsz-, ügyelet esetén negyven százalék bérpótlék jár.

(2) Munkavégzés esetén bérpótlék a 139-143. § szerint jár.

(3) Ügyelet esetén, ha a munkavégzés tartama nem mérhető, – az (1)–(2) bekezdésben foglaltaktól eltérően – ötven százalék bérpótlék jár.

Készenlét és az ügyelet esetén alapmunkabér nem jár a munkavállalónak, ehelyett készenlét esetén az alapbér 20%-a, ügyelet esetén 40%-a illeti meg. Ez a díjazás pusztán azért jár, mert a munkavállalónak a munkaviszonyból eredő ún. készenállási kötelezettségét kell teljesítenie, akár az általa, akár a munkáltató által meghatározott helyen, várva, hogy felmerül-e olyan munkafeladat, amit el kell látnia [Mt. 144. § (1) bek.].

Ha az ügyeletet, illetve a készenlétet teljesítő munkavállalót munkára ténylegesen is igénybe veszik, ez már rendkívüli munkavégzésnek minősül, és ennek megfelelően kell a munkavégzést díjazni [Mt. 144. § (2) bek]. Ezzel kapcsolatosan speciális törvényi vélelem vonatkozik arra az esetre, amikor ügyelet alatt a munkavégzés időtartama pontosan nem mérhető: ilyenkor a jogalkotó azt feltételezi, hogy az ügyeleti idő felében került sor munkavégzésre, és ekkor az ügyeleti és a rendkívüli munkáért járó pótlék külön-külön történő számítása helyett, egységes, 50%-os bérpótlék jár a munkavállalónak [Mt. 144. § (3) bek.].

A pótlékok mértéke a fentiektől eltérően is megállapítható, kollektív szerződéssel akár csökkenthető is [Mt. 43. §(1) bek., 277. § (2) bek.].