Munkavédelem: munkabiztonság és munkaegészségügy

7.4.2 Munkavédelem: munkabiztonság és munkaegészségügy

Dr. Hideg Nagy Kornél

Tekintettel arra, hogy a különböző munkavállalók számtalan, egymástól akár lényegesen különböző munkakörnyezetben végezhetik munkájukat, és így a legkülönfélébb munkahelyi kockázatoknak lehetnek kitéve, az e kockázatok kivédésére, illetve még elviselhető mértékű szintre szorítására is rendkívül összetett és szerteágazó szabályrendszer jött létre. E szabályok összessége, a munkavédelem a munkabiztonság és a munkaegészségügy (ez utóbbin belül pedig a munkahigiéné és a foglalkozás-egészségügy) szakterületét fogja át.

A munkabiztonság a műszaki biztonsági, megelőzési követelmények (tárgyi, személyi és magatartási feltételek) meghatározásával a munkabalesetek megelőzését célozza, míg a munkahigiéné a foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciók megelőzésének eszköze, amely a munkakörnyezeti egészségi veszélyek, a fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és ergonómiai kockázatok felismerésével, értékelésével és kezelésével foglalkozik. A foglalkozás-egészségügy (foglalkozás-orvostan) az orvostudomány azon részterülete, amely a munkát végző ember munkakapacitása, munkahelyi optimális igénybevétele, egészségmegőrzése és egészségfejlesztése megismeréséhez, és a foglalkozási megbetegedések felismeréséhez és eredményes gyógyításához szükséges speciális ismereteket fogja át [Mvt. 1. § (1) bek.].

Munkabaleset és üzemi baleset

A munkavédelmi szabályrendszernek az az elsődleges rendeltetése, hogy a munkavállalókat érő munkabaleseteket, illetve a munkavállalók körében kialakuló foglalkozási megbetegedéseket és fokozott expozíciós eseteket minimális szintre szorítsa vissza.

Munkabalesetnek az a baleset minősül, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától, valamint a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül.

A munkavégzéssel összefüggésben bekövetkezőnek kell tekinteni a balesetet akkor is, ha az a munkavállalót a foglalkozás körében végzett munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás stb. igénybevétele során éri. Nem tekinthető ugyanakkor munkabalesetnek az a baleset, amely a sérültet a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására (szállására) menet közben éri, kivéve, ha a baleset a munkáltató saját vagy bérelt járművével történt.

A munkabaleset akkor súlyos, ha a sérült

– halálát (beleértve azt az esetet is, ha a sérült a balesetet követően, de a balesettel összefüggésben, annak bekövetkezésétől számított egy éven belül veszti életét),

– magzatának vagy újszülöttjének halálát,

– önálló életvezetését gátló maradandó károsodását,

– valamely érzékszerve, érzékelő képessége, illetve reprodukciós képessége elvesztését vagy jelentős mértékű károsodását,

– orvosi vélemény szerinti életveszélyes sérülését, egészségkárosodását,

– súlyos csonkulását, hüvelykujja vagy keze, lába két vagy több ujja nagyobb részének elvesztését;

– beszélőképessége elvesztését vagy feltűnő eltorzulását, bénulását, illetőleg elmezavarát okozta (Mvt. 87. § 3. pont).

A munkabaleset fogalma nem azonos az üzemi baleset egészségbiztosítási fogalmával. Főszabályként ugyan az üzemi baleset is olyan baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri (tehát munkabaleset), ugyanakkor üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (úti baleset, amely csak kivételesen minősül munkabalesetnek). Nem üzemi baleset ugyanakkor az a baleset, amely kizárólag a sérült ittassága miatt, vagy a munkahelyi feladatokhoz nem tartozó engedély nélkül végzett munka, engedély nélküli járműhasználat, munkahelyi rendbontás során történt (míg e baleset – ha a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben következik be – munkabalesetnek minősül) (1997. évi LXXXIII. törvény 52–53. §).

A munkabaleset nincs továbbá összefüggésben a munkáltató – az Mt. 166. §-ában szabályozott – kártérítési felelősségével sem. A munkabalesetet ugyanis nem csupán azért kell kivizsgálni, hogy a munkáltató kártérítési felelőssége, vagy az alóli mentesülése megalapozható legyen, hanem azért, hogy a munkabaleset bekövetkezéséhez vezető tárgyi, szervezési és személyi okok feltárásával a későbbi munkabalesetek lehetőség szerint megelőzhetőek legyenek. A bekövetkezett munkabalesetet ez utóbbi okból a munkáltatónak mindig be kell jelentenie, ki kell vizsgálnia, és nyilvántartásba kell vennie a következők szerint:

– a munkaképtelenséget nem eredményező munkabaleset körülményeit tisztázni kell, és annak eredményét nyilvántartásba kell venni,

– a munkaképtelenséggel járó munkabalesetet haladéktalanul ki kell vizsgálni, és a kivizsgálás eredményét munkabaleseti jegyzőkönyvben kell rögzíteni,

– a súlyos munkabalesetet ezen túlmenően az elsőfokú munkavédelmi hatóságnak azonnal be kell jelenteni.

A munkáltatónak minden bejelentett, illetve tudomására jutott balesetről meg kell állapítania, hogy munkabalesetnek tekinti-e. Ha nem tekinti munkabalesetnek, akkor erről és a jogorvoslat lehetőségéről a sérültet, halálos baleset esetén a hozzátartozót értesítenie kell. E munkáltatói kötelezettség előírása garanciális jellegű, ugyanis ha a sérült a munkáltatónak a munkabaleset bejelentésével, kivizsgálásával kapcsolatos intézkedését vagy mulasztását sérelmezi, illetve ha a munkavállaló vitatja a sérülés súlyosságával kapcsolatos munkáltatói megállapítást, a területileg illetékes munkavédelmi hatósághoz fordulhat.

A munkabaleset bekövetkezésétől számított 3 év után a munkáltató nem köteles a munkabalesetet bejelenteni, kivizsgálni és nyilvántartásba venni (Mvt. 66– 68. §).

A bejelentéssel, kivizsgálással és nyilvántartással kapcsolatos részletes előírásokat, továbbá a munkabaleseti jegyzőkönyv mintáját az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet állapítja meg.

Foglalkozási megbetegedés és fokozott expozíció

A foglalkozási megbetegedés a munkavégzés, a foglalkozás gyakorlása közben bekövetkezett olyan heveny és idült, valamint a foglalkozás gyakorlását követően megjelenő vagy kialakuló idült egészségkárosodás, amely

– a munkavégzéssel, a foglalkozással kapcsolatos, a munkavégzés, a munkafolyamat során előforduló fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális és…