Hogyan alakul a munkaviszony megszűnésének időpontja a jogellenes megszüntetés esetén?

Az Mt. 100. § (5) bekezdése alapján ha a munkavállaló nem kéri, vagy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a munkavállaló eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, a munkaviszony a jogellenességet megállapító határozat jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Ez a jogkövetkezmény akkor is fennáll, ha a munkavállaló időközben elhelyezkedett. A munkavállaló azonban a rendelkezési elv alapján kérheti, hogy a bíróság a munkaviszony megszűnésének időpontját korábbi időponttal állapítsa meg.

Melyek a munkaviszony időtartamához fűződő járandóságok a munkaviszony megszüntetésének jogellenessége következtében fenntartott munkaviszony alapján?

Amennyiben a munkavállaló a munkaviszony megszüntetését elfogadja, annak jogszerűségét nem teszi kétségessé, a fenti módon megállapított időtartam alapján jár részére végkielégítés és szabadságmegváltás. Amennyiben a bíróság a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét állapítja meg, a munkaviszony megszűnésének időpontja az ítélet jogerőre emelkedésének napja lesz.

Kérdés, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése és az ítélet jogerőre emelkedése közötti időre a munkavállalót szabadságmegváltás megilleti e, továbbá érinti e az így meghosszabbodott munkaviszony tartama a végkielégítés mértékét. A végkielégítés tekintetében nem okoz ez problémát abban az esetben, ha a per időtartama alapján a munkaviszonyban töltött idő nem hosszabbodik meg olyan mértékben, ami a munkaviszony időtartamához kötődő végkielégítés mértékének változását eredményezné. Előfordulhat azonban, hogy a per elhúzódása miatt a határozat olyan időben emelkedik jogerőre, azaz a munkaviszony olyan időpontban szűnik meg, amely alapján a munkavállalót az ily módon meghosszabbodott munkaviszonyra tekintettel a rendes felmondás közlésekori mértéknél magasabb mértékű végkielégítés illetné meg. A fent írt esetekben eltérő szabály vonatkozik a szabadságmegváltás és a végkielégítés megállapíthatóságára.