A munkaviszony időtartamát a felek hogyan határozhatják meg?

A munkáltató és munkavállaló között a munkaviszony munkaszerződéssel jön létre. A szerződési szabadság elvéből adódóan a felek a szerződés tartalmát szabad elhatározásuk alapján határozzák meg. Ennek korlátját az eltérést nem engedő törvényi rendelkezések képezik.

A munkaviszony időtartamát tekintve a felek szabadon határozhatják meg, hogy a munkaviszonyt határozott, vagy határozatlan időre létesítik. Az írásba foglalt munkaszerződésben a munkaviszony határozatlan időre történő létesítésének feltüntetése szükségtelen, tekintettel arra, hogy amennyiben a felek kifejezetten nem állapodnak meg határozott idejűségben, a szerződést automatikusan határozatlan időre létesítettnek kell tekinteni [Mt. 79. § (1) bek.]. Amennyiben a felek a szerződés írásba foglalását elmulasztják, a szerződés érvénytelen, azonban az Mt. ide vágó §-a alapján az érvénytelen szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha a szerződés érvényesen jött volna létre. A szerződésből eredő jogok és kötelezettségek azonban eltérőek attól függően, hogy határozott, vagy határozatlan idejű munkaviszonyban állapodtak meg a felek. Nincs probléma azokban az esetekben, ahol az írásba foglalás elmulasztása ellenére a felek egyezően nyilatkoznak a tekintetben, hogy szóban határozott idejű munkaviszony létesítésében állapodtak meg. Ilyenkor a jogviszonyt a határozott időre létesített munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni. Probléma akkor keletkezik, amikor a felek az írásbeliséget elmulasztották, így nem áll rendelkezésre okirat arra vonatkozóan, hogy a szerződés határozott vagy határozatlan idejű, ugyanakkor a felek eltérően nyilatkoznak abban a tekintetben, hogy a szóbeli megállapodásuk határozott, vagy határozatlan idejű munkaviszony létesítésére vonatkozott. Ezekben az esetekben az idézett Mt. 79. § (1) bekezdése alapján úgy kell tekintetni, mintha a felek határozatlan idejű munkaviszonyt létesítettek volna, s a perben az ezzel ellentétes állítást tevő félnek kell bizonyítania az ettől eltérő állítását a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglaltak alapján. Ennek bizonyítása nehézséget okozhat, hiszen a munkaszerződés megkötésekor leggyakrabban a szerződést kötő két fél van jelen, így egy állítással egy tagadás áll szemben, s ezt a bizonyításra kötelezett fél terhére kell értékelni. Minderre tekintettel- bár az érvénytelen szerződésből eredő jogokat úgy kell elbírálni, mintha azok érvényesen jöttek volna létre – a szerződés tényleges tartalmának tekintetében felmerülő bizonyítási nehézségek miatt – nem csak jogszerű, de célszerű is a megállapodás írásba foglalása.