A szoftverek számviteli elszámolása során különbséget kell tenni a tekintetben, hogy a vállalkozó a szoftver „kvázi” tulajdonjogát (a szoftverrel összefüggő vagyoni jogok összességét), vagy a szoftver bizonyos, korlátozott használati, felhasználási jogát szerzi meg.
Számviteli minősítés
Amennyiben a vállalkozó a szoftver „kvázi” tulajdonjogát szerzi meg, akkor azt a számviteli elszámolás során – a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 25. §-a (7) bekezdés b) pontja alapján – a szellemi termékek között, ha a szoftver bizonyos, korlátozott használati, felhasználási jogát szerzi meg, akkor azt – a számviteli törvény 25. §-a (6) bekezdésének az előírása alapján – a vagyoni értékű jogok között kell kimutatni, amennyiben a szoftver éven túl szolgálja a vállalkozási tevékenységet.
A befektetett eszközök közötti kimutatás nem függ össze azzal, hogy a szoftvert használatba vették-e vagy sem. A számviteli törvény hivatkozott előírásaiból következik, hogy a szoftvervásárlást, illetve a saját szoftver előállítását nem lehet a beruházások között kimutatni, azt közvetlenül kell az immateriális javak között elszámolni, akkor is, ha azok még nem kerültek üzembe helyezésre. A továbbértékesítési céllal beszerzett szoftvert a készletek – áruk – között kell kimutatni.
Amennyiben a megvásárolt, előállított szoftver éven belül szolgálja a vállalkozási tevékenységet, annak költségeit felmerüléskor költségként kell elszámolni.
A számviteli törvény előírásai egységesen kezelik a szoftvereket, illetve a szoftverek használati jogait, függetlenül attól, hogy azok nyílt forráskódúak vagy meghatározott korlátozásokkal bírnak (zárt forráskódúak). A különbség a számviteli elszámolás tekintetében elsősorban a bekerülési érték, illetve annak terv szerinti értékcsökkenéskénti elszámolásában lehet.
Bekerülési érték meghatározása
A szoftver bekerülési értékét az általános előírások alapján kell meghatározni.
A számviteli törvény 47. §-ának…
Üdvözöljük a HR Tudásbázis oldalon!