A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6.193. §-6.201. §-ai adnak lehetőséget a követelések engedményezésére. A követelések engedményezésének számviteli elszámolása tekintetében a Ptk. előírásaiból következően az adásvétel szabályait kell alkalmazni. (Így a követelés engedményezési szerződésében meg kell határozni mind a követelés jog szerint járó összegét, mind az ellenértékét).
Vásárolt követelés jellemzően engedményezés útján kerülhet a jogosult könyveibe. A vásárolt követelésekkel azonosan indokolt kezelni azokat a vevői- és egyéb követeléseket is, amelyeket a vállalkozó:
- térítés nélkül,
- jogi személy jogutód nélküli megszűnésekor,
- tulajdonosként a jegyzett tőke leszállításához (tőkekivonással) kapcsolódóan, valamint
- egyéb követelés ellenében
kapott.
A térítés nélkül kapott követelést piaci értéken, a jogi személy jogutód nélküli megszűnésekor kapott követelést a vagyonfelosztási javaslatban szereplő értéken, a jegyzett tőke leszállításához kapcsolóan és az egyéb követelés ellenében kapott követelést a megállapodás (a szerződés) szerinti értéken kell állományba venni.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 29. §-a (8) bekezdésének és 47. §-a (1) bekezdésének az előírása alapján a vásárolt követeléseket az engedményezés időpontjával az egyéb követelések között, a szerződés szerinti ellenértéken (vételáron) kell állományba venni. Ezzel egyidejűleg azt az összeget, amelyet a jogosult az adóstól érvényesíthet - ez jellemzően a követelés névértéke -, a 0. Nyilvántartási Számlák számlaosztályban kell nyilvántartásba vennie.
A vásárolt követelés pénzügyi rendezésekor az adós által fizetett összeggel az egyéb követelés összegét kell csökkenteni, és…
Üdvözöljük a HR Tudásbázis oldalon!