A követelés faktorálásának számviteli elszámolása a faktorszerződés gazdasági tartalma alapján történik.
A faktortevékenység jogi megközelítése
A faktoring tevékenység fogalma nincs meghatározva a hatályos jogszabályokban.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 6. § (1) bekezdés 60. pontjának az előírása alapján követelésvásárlási tevékenység a követelésnek - a kötelezett kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő - megszerzése, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi. A Hpt. 3. §-a (1) bekezdés l) pontjának az előírása alapján a követelésvásárlási tevékenység pénzügyi szolgáltatásnak minősül, így azt rendszeresen és üzletszerűen csak pénzügyi intézmény (hitelintézet vagy pénzügyi vállalkozás) folytathatja.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6.193. §-6.201. §-ai adnak lehetőséget a követelések engedményezésére. A követelések engedményezésének számviteli elszámolása tekintetében a Ptk. előírásaiból következően az adásvétel szabályait kell alkalmazni. (Így a követelés engedményezési szerződésében meg kell határozni mind a követelés jog szerint járó összegét, mind az ellenértékét).
A Hpt. előbb hivatkozott előírásából az következik, hogy a faktoring nem más, mint a követelés ellenérték fejében történő átruházása (megvásárlása), amely a Ptk.-beli engedményezésnek felel meg.
Követelés faktorálásának számviteli elszámolása
A követelés faktorálásának számviteli elszámolásánál abból kell kiindulni, hogy a faktorszerződés alapján a faktorcég megszerzi-e vagy sem a faktorált követelés tulajdonjogát. A gyakorlatban megkötött faktorszerződések egy része…
Üdvözöljük a HR Tudásbázis oldalon!